Varsó Lengyelország legnagyobb egyetemi városa. Itt van az ország négy legnagyobb egyetemének központja, de további több mint 62 kisebb felsőfokú tanintézet is található itt.[18] Itt tanul kb. 280 ezer diák.[19] A tekintélyes egyetemek többsége nyilvános egyetem. Néhány egyetemet “főiskolának” (“szkoła główna”) hívnak, de ez csak a hagyományos név - igazában ezek is teljes jogú egyetemek. A legfontosabb egyetemek: Uniwersytet Warszawski (Varsói Egyetem) alapítva 1816-ban, 55 000 diák, 19 kar ([3]); Uniwersytet Kardynała Stefana Wyszyńskiego (Stefan Wyszynski Bíboros Egyeteme) 1954-ben alakult Katolikus Teológiai Akadémia néven (Akademia Teologii Katolickiej), a mostani nevet 1999-ben kapta meg; 16 000 diák, 10 kar ([4]); Politechnika Warszawska (Varsói Műszaki Egyetem) 1898-ban alapították II. Miklós Műszaki Intézet néven (orosz előadási nyelvvel), mai nevét 1915-ben kapta; 31 000 diák, 18 kar ([5]); Wojskowa Akademia Techniczna (Katonai Műszaki Akadémia) 1951-ben alapították, 7 kar ([6]); Szkoła Główna Handlowa (Kereskedelmi Főiskola) 1906-ban alapították „August Zieliński Magán Fiú Kereskedelmi Tanfolyamai” néven, a mostani nevet 1916-ban kapta, de 1949-91 „Tervezés és Sztatisztika Főiskolája” nevét viselte (Szkoła Główna Planowania i Statystyki); 18 000 diák; nincsenek karok, tudósok dolgoznak az 5 kollégiumban, oktatással pedig az egész egyetem foglalkozik, nem egy adott kollégium ([7]); Szkoła Główna Gospodarstwa Wiejskiego (Mezőgazdasági Főiskola) 1816-ban alakult mint Agronómiai Intézet, 1840-től – Mezőgazdaság és Erdészet Intézete, a mostani nevét 1919-ben kapta meg; a más nyelveken hivatalosan „Élettudományok Varsói Egyetemének” hívják; 30 000 diák, 13 kar ([8]); Varsói Orvostudományi Egyetem (Warszawski Uniwersytet Medyczny) 1950-ben mint Orvostudományi Akadémia alakult meg (korábban az orvostudományokat a Varsói Egyetem Orvosi Karán oktatták), mostani nevét az iskola 2008-ban kapta; 10 000 diák, 4 kar ([9]); Leon Koźmiński Akadémiája (Akademia Leona Koźmińskiego) 1993-ban alakult mint Vállalkozási és Vezetési Főiskola (Szkoła Wyższa Przedsiębiorczości i Zarządzania), a mostani nevét 2008-ban kapta; a gazdasági, humán és jogi tudományok témájában oktatást végző magániskola; 9000 diák, 23 tanszék, nincsenek karok ([10]); Testnevelés Akadémiája (Akademia Wychowania Fizycznego, AWF) 1929-ben alapították Központi Testnevelési Intézet néven, mai nevét 1949-ben kapta; 3 kar ([11]). További híres egyetemek: Fryderyk Chopin Zeneegyeteme (Uniwersytet Muzyczny imienia Fryderyka Chopina), Képzőműveszeti Akadémia (’Akademia Sztuk Pięknych, ASP). Varsóban több egyetemi könyvtár van, amelyekben értékes történelmi dokumentumokat őriznek. A legnagyobb - a Varsói Egyetem Könyvtára (majdnem 3 millió példány). A könyvtár épülete nagyon jellegzetes – a tetején nyilvánosan elérthető kert helyezkedik el, a falain pedig – 8 tábla, amelyen ki van faragva a lengyel és a nagyvilág tudományainak és kultúrájának vivmányai (Karol Szymanowski egyik zenemüvének a kottája, néhány híres matematikai és fizikai egyenlet és vegyi képlet, sőt szanszkrit, héber, arab, görög, óorosz és ólengyel szövegek részei).

Varsóban az európai építészet majdnem minden stílusa és időszaka képviselve van: a gótika, reneszánsz, barokk, klasszicizmus. A legrégibb a gótikus Szent János székesegyház (1390), ahová a mazóviai fejedelmeket temették (később ide temették többek között II. Szaniszló királyt, Gabriel Narutowicz és Ignacy Mościcki köztársasági elnököt, Stefan Wyszyński érseket). A templom néhány király koronázásának is helyszíne volt. Az egész Óvárost reneszansz és barokk stílusban építették. Sok barokk és klasszicista épület áll a Királyi Úton (most Krakowskie Przedmieście, Nowy Świat és Aleje Ujazdowskie): többek között a Kazimierzowski palota IV. Ulászló király nyári rezidenciája, most – a Varsói Egyetem rektorának székhelye) és az Ujazdów-vár (Zamek Ujazdowski). A leghíresebb barokk épület a városközponton kívül III. János király kastélya Wilanówban (17. század 80-as évei) a francia stílusú parkkal együtt, szintén jó példa a kamaldulok kolostora a Bielany-erdőben. A klasszicista stílus példa a Łazienki-park Vízipalotával (Pałac na Wodzie), sőt a Nagyszínház és a Varsó elnökének mostani székhelye. A 19.-századból származó nagypolgári építészetből nagyon kevés maradt. A többsége a II. világháború alatt és után semmisült meg vagy építették át szocreál stilusban (mint pl. a Nemzeti Filharmónia épületét). A legismertebb ma is álló szecessziós épület a Műszaki Egyetem főépülete. Elég sok 19. századi épület maradt meg Praga városrészben (pl. a Targowa utca). A város területének megnövelése 1916-ban alkalmat adott új lakótelepek építésére. Már a 20-as és 30-as években munkás- és villalakótelepek épültek ki. Az első ilyenek Ochota és Rakowiec, Koło (Wola észak-nyugati része), Grochów (Praga Południe központi része), Żoliborz. Később Felső Mokotów, Czerniaków, Saska Kępa (a Poniatowski és Łazienkowski híd között), és Żoliborz. A Żoliborz-i lakótelep (pontosan – Stary Żoliborz, azaz „Óżoliborz", a kerület része a Wilson-tér körül) érdekes példa, mert négy részből áll, amelyekben különfelé társadalmi csoportok laktak egymás mellett a II. világháború előtt: munkások (Żoliborz Spółdzielczy, azaz „szövetkezeti”), újságírók és írók (Żoliborz Dziennikarski – „hírlapi”), állami hivatalnokok (Żoliborz Urzędniczy – „hivatalnoki”) és katonatisztak (Żoliborz Oficerski – „tiszti”). A II. világháború végén a város balparti részének 85%-a romokban hevert. A kommunista hatalom viszont további károkat okozott a megmaradt épületeken azzal, hogy szocialist realista stílusban építette újjá a várost. Szerencsére, nem minden értéket sikerült lerombolni. Az Óvárost teljesen rekonstrurálták pontosan a háború előtti alakban többnyire Canaletto képei alapján. 1980-ban az Óváros felkerült a UNESCO Világörökség listájára beírták a teljes rekonstrukció kivétéles példájáként.[17] A szocreál építészet tipikus példája az MDM-lakótelep (az Alkotmány tér körül), a Kultúra és Tudomány Palotája (PKiN) és az Évtized Stadionja. A PKiN a legvitatottab épület abból a korszakból. Az épület a szovjet hatalom szimbóluma, azért sok lengyel szeretné, hogy lebontsák; de jelenleg sok intézménynek ad helyet (pl. a Lengyel Tudományos Akadémia néhány intézetének, a Collegium Civitas privát szociológiai akadémiának, néhány színháznak és mozínak). Érdekes háború utáni lakótelep a Mariensztat a W-Z úttól délre, a Királyi Várral szemben. 1949-ben építették de olyan stilusban, amely az Óvárosra emlékeztet, ezért a tájékozatlan turisták és sok varsói is azt hiszi, hogy ez az Óváros része. Mint sok volt kommunista országokban, Varsóban is vannak nagypanelles lakótelepek. A városi hatóságok építették ezeket az 1960-8.5 évek között, főként a 1951-ben hozzácsatolt területeken. A legnagyobbak: Ursynów-Natolin, Bródno, Wawrzyszew (a Kohóhoz közel), Bemowo, Gocław (a jobb parton, a Łazienkowska és Siekierkowska út között), Stegny (Wilanówtól észak-nyugatra), Tarchomin (a Toruńska úttól északra). Varsó egyike a legmagasabb épületekkel rendelkező európai városoknak Frankfurt am Main, London, Madrid, Barcelona, Moszkva, Brüsszel és Rotterdam mellett. Lengyelország 21 legmagasabb felhőkarcolójából 18 Varsóban helyezkedik el (az első Varsón kívül a Sea Tower Gdyniában csak 9. a listán). A legmagasabb épület Varsóban és az egész országban – a Tudomány és Kultúra Palotája (PKiN – 230,7 m a TV-torónnyal, 188 m a tetejéig), amely a 7. legmagasabb épület az Európai Unióban. Az első felhőkarcolókat Lengyelországban szintén Varsóban építették meg. Az első volt a Lengyel Távírati Részvénytársaság epülete (1908, ún. PASTa) – 51 m magás, valószínűleg a legmagasabb az akkori Orosz Birodalomban. A második a „Prudential” Biztositási Társaság épülete (1934) – 66 m magás. Ma a legmagasabbak (a PKiN kívül): Warsaw Trade Tower (1999, 208 m), Rondo 1 (2006, 192 m), Hotel Marriott (1989, 170 m); érdemes még megemlíteni az Intraco irodaházat (1975, 138 m), a Novotel szállodát (1974, 111 m), a tömbházakat a Marszałkowska utcán (1969, 81–87 m) és a Riviera diákotthonat (1964, 80 m).

A legfontosabb sportklubok Varsóban: Legia – a hadsereg klubja: labdarúgás, kosárlabda, jéghoki, röplabda, könnyűatletika, tenisz, vívás; Polonia – labdarúgás, kosárlabda, sakk, úszás, asztali tenisz, ökölvívás; Gwardia – a rendőrségi klub: labdarúgás, ökölvívás; Warszawianka – kézilabda, úszás, tenisz; AZS AWF – a Testnevelési Akadémia klubja: röplabda, rugby; AZS Politechnika – a Műegyetem klubja: röplabda; Hutnik – a kohó klubja: labdarúgás. A labdarúgó csapatokból a Legia a legnevesebb, 1916-ban alapították. 8-szor szerezte meg az országos bajnoki címet (utoljára 2006-ben) és 13-szor a kupát. Soha nem csúszott vissza a II. osztályba. Az UEFA-bajnokok ligája az 1995/95 szezonban elérte a negyeddöntőt, ahol a Panathinaikos Athéntól kapott ki. Két magyar edző trenírozta a Legia labdarúgóit: Elemér Kovács (1928-29) és János Steiner (1954-55). A Polonia - a második leghíresebb focicsapat. Kétszer megnyerte az országos bajnokságot (utoljára 2000-ben), kétszer a kupát is. Jelenleg az I. osztályban játszik. Varsóban van lóversenypálya (Służewiec) is, néhány fedett korcsolyapálya (a legnagyobb a Torwar) és egy jégversenypálya (Stegny), sok uszoda (a legnagyobb – Warszawianka klubban) és teniszpálya. Itt működik a Varsói Aeroklubb is. Varsóban végbemennek a tömegfutások: Varsói Szemimaraton (március) és Varsói Maraton (szeptember). A 80-as évek elejéig a sportélet legfontosabb központja az Évtized Stadionja volt. A 90-es évek elején a stadion egy óriási piaccá alakult át, ahol főként ázsiáiak kereskedtek. Amikor azonban 2007-ban Lengyelországot és Ukrajnát megbízták a 2012-évi labdarúgó-Európabajnokság szervezésével, a városi hatóságok felszámolták a piacot, lebontották a régi stadiont és a helyén építik a Nemzeti Stadiont. Ott fogják lejátszani a nyítómeérkőzést, a 2. csoport meccseit, egy negyeddöntő meccset és egy elődöntő meccset.

Varsóban nincs megfelelő koncertterem, így, a nagy hangversenyeket általában a PKiN kongresszusi-termében tartják valamint a Torwar teremben, a Gwardia, Skra és Legia stadionjaiban, a służewiec-i lóversenypályán és a Bemowo repülőtéren. A komoly zene koncertjeit a Nagyszínházban, a Nemzeti Színházban és a Nemzeti Filharmóniában, kisebb koncerteket pedig a “Roma” zeneszínházban vagy a “Buffo” Színházban szerveznek. A legfontosabb zenei fesztiválok és versenyek: Fryderyk Chopin nemzetközi zongoraversenye, Nemzetközi Kortárs Zene Versenye “Varsói Ősz”, Jazz fesztiválok: “Jazz Jamboree” és “Warsaw Summer Jazz Days”, Stanisław Moniuszko Nemetközi Vokális Verseny, Mozart-fesztivál, Régi Zene Fesztivál. A Varsót ért minden egyes háború és ostrom alatt a támadók Varsóból értekés műalkotásokat zsákmányoltak a „svéd özönvíztől” (1655-60) kezdve, a II. világháborúig. Ezekből sokat soha nem adtak vissza. Másrészt a II. világháború után a lengyel keleti határok nyugatra tolása után sok lengyel kulturális emlék a Szovjetunió területen került elő. A szovjet kastélyokban és palotákban megőrzött gyűjteményeket a mai Lengyelország területére hozták vissza, elismerve, hogy a legjobb hely erre a főváros lesz. A gyűjtemények többségét a Nemzeti Múzeumban helyezték el, kisebb részét a Királyi várban és Wilanów-i kastélyban. Ezekben a múzeumokban nemcsak a lengyel, hanem külföldi alkotások is szerepelnek. További fontos és érdekes múzeumok Varsóban: Zachęta (szó szerint „buzdítás”, azaz „buzdítás művészethez”), Plakát múzeum, Múzeum Łazienkiben (a Vízipalotában), Kortárs Művészet Központja az Ujazdów-i Várban, Fryderyk Chopin múzeuma, Varsó történeti múzeuma, A Lengyel Hadsereg múzeuma, Vadászat és Lovaglás Múzeuma, Vasút múzeum, Katyni múzeum, A Függetlenség múzeuma, A Varsói Felkelés múzeuma. A Varsói Felkelés múzeuma figyelmet érdemel. 2004-ben alakult és nemcsak gyűjti a felkelés emléktárgyait és dokumentumait, hanem különleges módon be is mutatja olyan környezetben, amely a csatornákat, lerombolt utcákat és házakat idézik fel, – a falakban rejtett hangszórókból a felkelés zenéje, lövések hangja és harci repülőgépek zúgása hallható. A múzeumban levetítik a „Romok városa” című filmet. A 7 percig tartó program egy háromdimenziós számítógépes animáció, mely bemutató Varsó romjait úgy mutatja be, ahogy egy „Liberator” bombázó repülőgép pilótája látta rögtön a város lerombolása után.

Varsó, különösen a központja (Śródmieście), a székhelye nemcsak számos állam- és kormányintézményeknek, hanem sokféle nemzeti, nemzetközi és magáncégeknek. 2006-ban több mint 300 000 cég volt regisztrálva Varsóban [10] 2003-ban ezek a cégek 110,5 milliárd złoty jövedelmet hoztak, azaz a nemzeti jövedelem 13,1%-át.[11] 2007-ben az egy főre eső GDP 94 185 złoty volt Varsóban, ami majdnem háromszor magasabban, amint a GDP a lengyelországi átlag[12] A munkanélküliség mutatószáma 2009. márciusában 2,2% volt[13] (az átlagos mutatószám Lengyelországban 2009. márciusában 11,2%-a volt).[ A II. világháború után a kommunista hatalom úgy határozott, hogy Varsó legyen a nehézipar központja. A városban és a környékén néhány nagy üzemet építettek vagy újjáépítettek. A legnagyobb volt „Varsó” kohó (Bielany kerületben), a Személygépkocsi gyár (FSO - Praga Północ kerület északi részén) és az „Ursus” traktorgyár (Ursus kerület). A kohó jelenleg a világ legnagyobb acéltermelőjének, az ArcelorMittal nemzetközi konszernnek a tulajdona, jelenlegi neve: „Arcelor-Mittal Warszawa”. Az FSO-ban 1951-tól gyártott személykocsik: a Warszawa a szovjet Pobjeda licenc szerint; a Syrena önálló lengyel konstrukció, a Fiat 125p az olasz Fiat 125 licenc alapján, amikor pedig a licenc szerződés lejárt (1983), az FSO 125p-felváltotta a Polonez – a Fiat 125p utódja. A két utolsót exportálták is, a (Fiat 125p-t Magyarországon „nagy Polszki”-nak hívták), néhány országban összeszerelték (pl. Egyiptomban vagy Kolumbiában). 1995-ben a gyárat a koreai Daewoo vásárolta meg és gyártotta ott a Tico, Estero, Nubira, Leganza, Lanos és Matiz modelleket. 2005-ben pedig az ukrán AvtoZAZ vette meg a gyárat és Chevrolet Aveo-t szereltetett össze benne. 2009-ben a gyár felfüggesztette a gyártást az alacsony kereslet miatt. Az „Ursust” 1893-ban alapították. Gyártott motorokat, hadi járműveket, teherautókat, autóbuszokat és traktorokat, a II. világháború után pedig csak traktorokat. Jelenleg az „Ursus” továbbra is gyárt traktorokat, de az egész gyártás összeszűkült egyetlen szerelőcsarnokra. Varsóban a fentieken kívül az elektronikai (Siemens, Panasonic) és élelmiszeripari (Coca-Cola, Nestle, Danon) gyárak működnek.

A II. világháborúig önkormányzat volt Varsóban, mely 1990-ben újjászületett. A kommunista időkben Varsót a Városi Nemzeti Tanács irányította. Az önkormányzat működését előíró törvények 1990-től fogva néhányszor változtak a járásokat visszaállító országos közigazgatási reform miatt. Jelenleg Varsó járási jogú, 18 kerületből álló község. Az közigazgatási területi egység Lengyelországban a község. A város városi jogokkal rendelkező község. A községet községi bíró (wójt), a várost pedig polgármester (burmistrz) kormányozza. Némely nagyobb város megkapja azokat a jogokat (azaz, feladatokat és kiváltságokat), amelyekkel a nagyobb területi egységek, a járások rendelkeznek. Az egyik ilyen jog ez pl. a járművek regisztrációja: a községnek nincs joga gépkocsikat regisztrálni, ez a járás feladata (azaz, a rendszám attól függ, hogy melyik járásban van regisztrálva a gépkocsi). Varsó kivételt képez a járási jogú városokhoz képest: a varsói kerületek bizonyos járási jogokkal rendelkeznek, például a gépkocsi regisztráció jogával. A kerületek választott tanácsa hozza a kerületre érvényes rendeleteket és ellenőrzi végrehajtásukat, de a végrehajtó szerv a kerületi igazgatóság. Az igazgatóság tagjait (azaz – a kerület polgármesterét és a hivatalnokokat) – a kerületi tanács választja. A tanács és igazgatóság feladata többek között a következők: az oktatási, kulturális és sportlétesítmények fenntartása, egészségvédelmi feladatok, helyi zöldterületek és utcák gondozása. A város élén elnök (lengyelül: prezydent) áll, aki jog szerint polgármester (burmistrz), de Lengyelországban “elnöknek” hívják a polgármestereket általában a 100 000 főnél nagyobb népességű városokban, vagy ahol 1990. előtt is elnök volt. Az első varsói elnök Jan Andrzej Menich (1695-1696) volt. 1975-90 években a varsói elnök egyidejűleg a varsói vajda is volt. A 1990. évi törvény szerint Varsó elnökét a városi tanács választotta. 1994-99 között a Centrum kerület polgármestere egyúttal Varsó elnöke is volt. 2002-től a városi elnököt a varsóiak választják. Jelenleg Varsó elnöke Hanna Gronkiewicz-Waltz (2006. december 2.-ától) – a Nemzeti Bank volt elnöke. Az első elnök, akit az új rendszer szerint választottak, Lech Kaczyński volt, és amikor 2005-ben köztársasági elnökké választották, Varsóban nem volt pótválasztás, így Kaczyński egyidejűleg volt államelnök és Varsó elnöke is. Varsó elnöke a városi hivatal dolgozóinak és a kerületi hivatalok igazgatóinak a legfőbb elöljárója.

Az első megerősített helység a mai Varsó helyén Bródno (9-10.század) és Jazdów (12-13. század) volt. Miután 1281-ben II. Bolesław, Płock hercege lerohanta Jazdówot, hasonló települést alapított egy kis halászfalu területén, melyet Warszowa-nak hívtak. A 14. század elején ez a helység lett a mazóviai herceg székhelye és 1413-ban Mazóvia fővárosa. A hercegi dinasztia kihalása után 1529-ben a területet visszacsatolták a lengyel koronához. 1529-ben először ülésezett a szejm Varsóban, 1569-től pedig Varsó lett a szejm állandó helye. 1573-ban Varsó adta a nevét a Varsói Konföderációhoz, ez a lengyel nemesség által kötött egyezség volt, mely szentesítette a Lengyel Királyságban a vallásszabadságot. Tekintettel Varsó központi helyzetére a Lengyel-Litván államszövetség két fővárosa Vilnius és Krakkó között, Varsó lett 1596-ban a főváros és királyi székhely, amikor III. Vasa Zsigmond király áttette székhelyét Krakkóból. Varsó maradt Lengyelország fővárosa 1795-ig, amikor a Porosz Királyság annektálta, ettől kezdve Új Kelet-Poroszország tartomány fővárosa lett. Miután I. Napóleon hadserege felszabadította 1807-ben, Varsót tették az újonnan kreált Varsói nagyhercegség fővárosává. A bécsi kongresszus (1815) döntésének megfelelően Varsó lett a Lengyel királyság fővárosa, mely állam alkotmányos királyság lett perszonálunióban az Orosz Birodalommal. Miután az oroszok sorozatosan megsértették a lengyel alkotmányt, kitört az 1830. novemberi felkelés. Az orosz–lengyel háború egy évvel később kudarccal végződött és a királyság autonómiáját megkurtították. 1918-ban Varsó lett ismét a független Lengyelország fővárosa. 1920-ban, lengyel-szovjet háborúban a nagyszabású varsói csata a város keleti határában zajlott, melynek során sikeresen megvédték a lengyel fővárost, és a Vörös Hadsereg megfutamodott. Az európai fővárosok közül Varsó nem szépségével, régiségével vagy méreteivel tűnik ki, hanem elpusztíthatatlanságával. A város főnixmadárhoz hasonlatos, mely ismételten feltámad hamvaiból. Miután borzalmasan lerombolták a svéd és porosz háborúban 1655-1656-ban, az 1794-i ostrom során az orosz hadsereg tömegmészárlást hajtott végre a jobbparti városrész, Praga lakossága között. Azonban mindez eltörpül a második világháború szenvedéseihez képest. A II. világháború akkor kezdődött, amikor Németország inváziót indított Nyugat-Lengyelország ellen 1939. szeptember 17-én. Lengyelország keleti részét a Szovjetunió foglalta el. Lengyelország 6 hét harc után kapitulált. Nyugat-Lengyelország a Német Birodalom, Kelet-Lengyelország pedig a Szovjetunió része lett, míg a középső területek Varsóval együtt a nemzetiszocialista gyarmati adminisztráció, az ún. Generalgouvernement fennhatósága alá került. Az 1939. szeptemberi offenzíva folyamán Varsót súlyos bombatámadások érték, az épületek 10%-a megsérült.[8] Varsó az SS parancsnoksága alatti megszállott város lett.[forrás?] Minden felsőfokú tanintézetet azonnali hatállyal bezártak és Varsó teljes zsidó lakosságát – néhány százezer főt, a teljes népesség mintegy 30%-át – internálták a Varsói Gettóba. Amikor a „végső megoldás” részeként Hitler parancsot adott a gettó megsemmisítésére, a zsidó önvédelmi harcosok kirobbantották a varsói gettó-felkelést. Annak ellenére, hogy mind létszámban, mind fegyverzetben lényegesen gyengébbek voltak, a gettó csaknem egy hónapig kitartott. Amikor a harcok véget értek, a túlélőket lemészárolták. 1942. őszén a németek felépítették a varsói koncentrációs tábort, ahol 1944. augusztusáig valószínűleg 200 000 lengyelt öltek meg gázkamrákban. 1944 júliusában a szovjet hadsereg már mélyen benyomult lengyel területekre, Varsó felé szorítva a németeket. Sztálin ellenezte a független Lengyelország gondolatát, ezért a Londonban székelő emigráns lengyel kormány parancsot adott a földalatti Honi Hadseregnek (Armia Krajowa - AK) hogy kísérelje meg megszerezni a németektől a ellenőrzést Varsó felett, mielőtt a szovjetek elérnék azt, így a Szovjetunió elvesztette volna a jogalapját az ország megszállására. 1944. augusztus 1-jén a Honi Hadsereg és a lakosság kirobbantotta a varsói felkelést. A lengyelek bíztak abban, hogy a szovjet hadsereg segíteni fogja őket a közös német ellenség elleni harcban, de nem így lett. Annak ellenére, hogy a Vörös Hadsereg már megközelítette a jobbparti Varsót, a felkelés hírére a szovjet offenzíva megtorpant. Bár a felkelés hadműveleteit csak pár naposra tervezték, a felkelők 63 napig kitartottak. Himmler figyelmen kívül hagyva a megadás feltételeit, parancsot adott a város teljes lerombolására és a könyvtárak és múzeumok gyűjteményeinek elégetésére.[forrás?] Amikor végül 1945. január 17-én a szovjetek átkeltek a Visztulán és behatoltak a balparti városrészbe, a város 85%-a romokban állt a történelmi Óvárossal és a Királyi Palotával egyetemben. A Honi Hadsereg életben maradt katonáit a szovjet titkosszolgálat, az NKVD begyűjtötte és vagy megölte, vagy Szibériába deportálta. A háború után Varsó újjáépült, újra benépesült. A történelmi városrész legfontosabb épületeit (némelyiket az alapoktól) helyreállították, de Varsó barokk jellege örökre elveszett. 1980-ban a varsói Óvárost a UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

1700: 30 000 1792: 120 000 1800: 63 000 1830: 139 000 1850: 163 000 1882: 383 000 1900: 686 000 1925: 1 003 000 1939: 1 300 000 1945: 422 000 1956: 1 000 000 1960: 1 139 200 1970: 1 315 600 1975: 1 436 100 1980: 1 596 100 1990: 1 611 800 2003: 1 689 600 (december 31-én) Varsó a legnagyobb lengyel város a népesség száma szerint - 1 714 446 bejelentett fő (2009. december 31.-e) és terület szerint is (517 km2). A bejelentettek számához még kb. 200 000 főt kell hozzáadni, akik nem jelentkeztek be és kb. 500 000 fő naponta jár be munkába. A férfiak az egész népességnek csak 46%-át alkotják.[5] 1939-ben 1 300 000 fő élt Varsóban, 1946-ban pedig – csak 480 000 fő. Az első háború utáni években a népesség növekedése évi 6% volt, azért hamarosan mind a lakások, mind az építési telkek kezdtek elfogyni. Az egyik ezt ellensúlyozó intézkedés a város területének megnövelése volt (1951) – de ennek ellenére, a városi szervek kénytelenek voltak bejelentési korlátozásokat bevezetni: Varsóban csak az állandó lakosok hitvestársáit és gyerekeit, és esetleg híres szakembereket volt szabad bejelenteni. A korlátozások a népszaporulat felére csökkenését eredményezték. A bejelentési korlátozásokat már 1990-tól visszavonták.[6][7] Varsó az agglomeráció központja, ahol a számítás módjától függően 2,6-3 millió ember él. Az agglomeráció falvainak népessége az egész népességének csak 11%-át teszi ki.

Varsó az ország középső részén, Mazóvia régióban, a Visztula (lengyelül: Wisła) folyó két partján levő síkságon helyezkedik el. Ez az egyetlen európai főváros (és egyik a kettőből a világon), amely határos nemzeti parkkal (Kampinos-erdőség).[2] Legmagasabb pontjának magassága 115,7 m a tengerszint felett a balparti részen („Redutowa” autóbusz-kocsiszín, Wola kerületben), 122,1 m a jobbparti részen („Groszówka” lakótelepben, a város keleti határa mellett). A legalacsonyabb pont magassága – 75,6 m (a Visztula jobb partján a város nyugati határában). Varsó két fő geomorfológiai alakzaton helyezkedik el: a morénasikságon és a Visztula völgyében. A völgynek jobbparti része enyhén emelkedik kelet felé, a balparti része pedig meredéllyel (Skarpa Wiślana) van határolva, amelyen többiek között az Óváros, a Citadella és a Varsói Egyetem fekszik. A meredély magassága 20–25 m a központi részen, 10 m a déli és északi részen. A város keleti határa mentén erdős dűnék sávja húzódik. A városban néhány mesterséges domb van: pl. a Varsói Felkelés Dombja (121 m), Szczęśliwice-domb (138 m – a legmagasabb pont Varsóban). A zöldterületek Varsó területének 40%-át teszik ki – ide számítva a házak körüli kis ligeteket, a zöld sávokat az utcák mentén, de a nagy történelmi parkokat és a természetes erdőket is. A városban 82 park van (Varsó területének 8%-a) [4] A legrégibb - a Wilanów-kert, amelyet III. Sobieski János király a kastéllyal együtt hozott létre a 16. század 80-as éveiben. Stílusa francia, orientális részei a kastélytól távolabb találhatók. A legismertebb a Łazienki Park (Fürdőpark), melyet II. Szaniszló király kezdeményezésére az 1770-1780-as években alapították, nagyjából angol stílusban. Ez számos kulturális esemény helye (pl. a Chopin koncerteké, amelyeket a zeneszerző emlékművénél rendeznek); ott helyezkedik el a Łazienki-palota (Palota a vízen-nek is nevezik), amely II. Szaniszló nyári székhelye volt, és a Kadett-iskola épülete, ahol a novemberi felkelés (1830) kezdődött el. Ami nagyon jellegzetes és ritka, hogy a Łazienki-parkban szabadon élnek pávák és fácánok, a park tavában pedig – nagy pontyok. További híres varsói parkok: a Szász Kert (ahol az Ismeretlen Katona Sírja helyezkedik el), a Krasiński-kert (ahol a Gettó Hősei Emlékműve áll), Pole Mokotowskie (ahol az első lóversenypálya volt, majd repülőtér), Królikarnia, Ujazdów-park (Park Ujazdowski), a Kultúra és Pihenés Parkja (Powsin lakótelepen a város déli határánál). További három fontos zöld terület a varsói állatkert (a Visztula jobb partján, az Óvárossal szemben, mely 1928-ban nyílt meg, ma 533 fajt tart) valamint két füvészkert: az első – a Varsói Egyetemé (a Łazienki Parkkal határos, 1818-ban nyitották meg), a másik – a Lengyel Tudományos Akadémiáé (a Powsini Kultura és Pihenés Parkjától délre, 1990-ben nyílt meg). Varsó határában néhány természetes erdő helyezkedik el. A legnagyobb és leghíresebb: a Mazóviai Tájvédelmi Körzet erdői a város délkeleti részében (Wesoła, Wawer és Rembertów kerületek); a Kabaty-erdő (Las Kabacki) – a déli határnál; a Młocińy-erdő (Las Młociński) a város északi határánál; a Bemowo-erdőpark (Park Leśny Bemowo) a nyugati határnál, Bemowo kerületben; Bielany-erdő (Las Bielański) – Bielany kerületben, a Visztulánál. A három utolsó a Kampinos-erdőség eredeti része. A varsói víztárolók többnyire a visztulai holtágak (Czerniaków-tó, Łazienki-tó, Wilanów-tó, Kamionek-tó). A parkban sok tó van, de csak néhány – az állandó víztárolók (a parkok tavainak többségét időszakosan lecsapolják, hogy megtisztítsák azokat a növényektől és üledéktől). Az erődöket a sáncárkok veszik körül. Néhány tőzegtelep és mocsár is található – főként a Mazóviái Tájvédelmi Körzét dünéi között és Kampinos-erdőségnél.

Varsó (lengyelül Warszawa kiejtése✩ [var'ʃava]) 1596 óta Lengyelország fővárosa, emellett fontos tudományos, gazdasági, kulturális és politikai központ. Lakossága kb. 1,7 millió fő, az agglomerációval együtt kb. 2,4 millió fő, így Lengyelország legnagyobb városa. Varsóban van a lengyel parlament, a Szejm, az elnök székhelye, valamint itt vannak a központi államigazgatás szervei. Varsó egyben a Mazóviai vajdaság (województwo mazowieckie) székhelye is. A város neve a Warsz (ejtsd: Vars) név birtokos esetéből származtatható. Warsz a Warcisław név rövidített alakja, vagyis az eredeti helységnév Warszowa vagy Warszewa volt (magyar helyesírással Varsova, vagy Varseva). A népi etimológia szerint a név Wars halásztól és a Visztula hableányától, Sawától ered. Ezért a 17. század második félétől a hableány karddal és pajzzsal látható Varsó címerében, az óvárosi piactéren pedig a hableány szobra áll.